Üdv.
Nos, mostanában sok érdekes dolog nem történt velünk. Éljük a falusiak csendes életét, néha kimegyünk a "határba" sétálgatni, fürdőzni, futkározni.
Mondjuk tegnap megkaptam az éves veszettség elleni oltást, és szépen bedagadt a fejem tőle. Az élet apró örömei. :)
Anzsika szép nagy lány lett, most róla hozok egy képet:
Attól, hogy 1200 négyzetméteren uralkodunk, az nem azt jelenti, hogy mi már nem is vágyunk a sétákra. Szerencsére ezt belátják gazdiék is, így viszonylag gyakran (bár zárójelben megjegyzem, hogy lehetne gyakrabban is:)) kivisznek minket a kerten kívülre is.
Nagyon jó helyekre járunk, vannak úgynevezett bányagödrök, ott szoktunk pancsolni, illetve van olyan, hogy elmegyünk a Marosig, de ha csak egy pocsolyát találunk, az sem olyan nagy probléma.
Azt hiszem, szeretünk itt lakni.
Most már tudom, hogy miért kellett a házőrző. Ugyanis kertes házba költöztünk. Falusi kutya lettem. Persze azt nem értem, hogyha Bastille őre vagyok, akkor mi gondot okozhatna egy egyszerű ház őrzése.
Tudhatja ezt bárki nálam jobban csinálni?:
édes fiam vigyázz a nőkkel, ne hagyd magad mert egy-kettőre a fejedre nőnek.
Vajon erre gondolhatott?
Februárban kaptam egy kistesót. Anzsinak hívják, és ő egy beauceron. Az meg mi fán terem, nem tudom.
Azt mondták, ő lesz a házőrző. Milyen ház? Miről beszélnek nekem?! Már megint nem értem.
Mióta hosszabb időt is kint lehet tölteni a szabadban anélkül, hogy befagyna a bulldogpopó, újra járok kutyasuliba. Nagyon meg lettem dicsérve, mert ügyesen, szépen csináltam a feladatokat (mivel én egy okos kutya vagyok /persze beképzelt egyáltalán nem :)/ ez csak természetes).
Tanultam ám új trükköt is, ezt majd egy következő bejegyzésben részletezem, mert a kameragirl eddig nem volt hajlandó fölvenni.
Íme egy kép erről a öööö bici-boci-boszi-rónról:
Nagyon jó buli volt, nagyon sok vendég jött hozzánk, és én nagyon örültem nekik. Mindig hívtam valakit játszani, persze beosztva, nehogy valaki idő előtt megunja. Az éjfélre még emlékszem, kimentem megnézni, a tüzijátékot is, de anyu beparancsolt, hogy az nem nekem való. :(
Majd (azt hiszem) olyan kettő óra felé beájultam, de arra még halványan emlékszem, hogy még akkor is simiztek. Szóval életem első szilvesztere igen jóra sikeredett.
Igaz kissé megkésve, de minden kedves ismerősömnek ezúton kívánok Bulldog Új Évet!
Én ezt nem értem. Miért van az, hogy egy kicsit hibázik az ember kutyája, és máris lencsevégre kapják. Nagyon jó szunya volt, szépet álmodtam.
Kedves gazdámék mindig kitalálnak nekem valami elfoglaltságot. Nem elég nekem a kutyaiskola, még otthon is kell tanulnom különböző dolgokat.
Mondjuk alaposabban belegondolva lehet, hogy még hasznát is vehetem a tanultaknak. Például ha pisztolyt szegeznek rám, és menten összeesem, az illető azt hiheti, hogy sikerült lelőnie.
Illetve egy illedelmes kutyusnak köszönnie is kell tudni.
Ma reggel új feladatot kaptam. Segítettem gazdának kartondobozt aprítani. Mivel ebben a tevékenyégben igen jónak bizonyultam, ezért kilátásba helyezték, hogy ezután én cincálhatom fel apró darabokra az olyan papírokat, amire olyan dolgok vannak írva, amit jó, ha idegenek nem olvasnak el. Igérem gazdik, jó munkát fogok végezni :)
Kiskorom óta járok kutyaiskolába. Gazdáék azt mondják nem látszik rajtam. Pedig már haladócsoportos vagyok :) Lábhoz, ül, fekszik, marad. Mi vagyok én cirkuszi majom?! Na tessék, erről beszélek:
Bolonddá tesznek, tisztára.
Hát igen, mostanában itt tartok. A gazdáék (meg a kiképző, meg a kutyabarátok gazdái stb.) nem tudják, hogy mi bajom van. Időnként verekedni szoktam. Ha valami nem tetszik, vagy csak úgy. Nem tudom mit vannak úgy oda, a nagyfiúk már csak ilyenek.
Szóval szájjál ki az arcomból azzal a fotómasinával, merkülömbeee....
Ezt a képregényt anyu csinálta a ma reggel történtek láttán. Jól van na bedőltem, mindenki rajtam röghögött, oszt?!
Mostanában nem igazán volt időm írni, ugyanis nyaralni voltam Ózdon. Elég mozgalmas hét volt.
"BENNE LESZEK A TV-BEN!" Június 28-án vasárnap, elmenünk beíratni a helyi kutyaiskolába az uncsitesómat Mayát. Mit ad isten, pont akkor forgatott ott a városi televízió.
http://www.ovtv.eu/index.php?option=com_content&task=view&id=1132&Itemid=63
Majdnem minden este elmentünk egy jó kis futkározásra barátomhoz, Curtis-hez. Az egyik alkalomról készült is videó:
http://www.indavideo.hu/video/Curtis_es_Borisz_eso_utan
Voltunk még szalonnát sütni, gombázni is. Meg kell, hogy mondjam, a csepegtetett kenyér nagyon fini. Ettem még nagypapi által készített flekken husit, sült kolbászkát, hogy csak a jobbakat említsem.
Június 12-13-14-én voltunk Velencén a nagy vízparti bulldog pikniken. Én személy szerint nagyon jól éreztem magam, teljesen belaktam a kempinget. Konkrétan a wc-re mentem sz.rni, nem tudom miért mondta rám gazdi, hogy ciki vagyok meg, hogy jó, hogy nem látta senki. Hiszen ők is odajártak (igaz, hogy egy ajtóval beljebb, de hát én sem lehetek tökéletes).
Majd gondoltam szétnézek a szomszéd sátrak környékén felmérni mi a szitu, és találtam az egyik sátorban egy nagyon fincsi főtt husi darabot. Mivel nem szólt rám senki, gondoltam nyugodtan "hazavihetem". Erre meg rámszóltak, hogy miért lopok. Én nem értem, ha ott van és másnak nem kell, akkor miért ne lehetne az enyém és különben is, ahelyett, hogy engem piszkáltatok, ADTATOK VOLNA INKÁBB ENNI!
Sokat szaladgáltam, játszottam, még étteremben is voltam. Tetszik a sátrazás, mehetünk máskor is.
Azt hiszem, egy kicsit el is fáradtam:
Hétvégi tapasztalat: nagy kutya lettem (először emeltem fel a lábam pisilés közben), a kajám, meg a csajom csakis az enyém, nem osztom meg mással!
Ez már egy régebbi történet, de el kell, hogy mondjam.
Egy délutáni sétánál (hozzá kell tennem, hogy már szürkület volt), találkoztunk két idős nénivel. Nagyon kevesek voltak, mosolyogtak rám, majd azt mondták gazdinak, hogy: "De aranyos, ez mi? Kutya?"
Ugyan mire gondolhattak? Nyuszi, cica, denevér? Vagy netán maga a csillagkutya a Lilo és Stitch-ből?
Esetleg egy malac?
Na itt vagyok, túléltem... megint.
Akaratom ellenére, folyton bevittek a vízbe. Pedig nagyon veszélyes dolog ez az úszásosdi.
Például ilyen viziszörnnyel is találkozhatunk:
És ilyennel:
Ja, nem, ez én vagyok :)
Annyira szaladok, de alig haladok.
Az biztos, hogy nem kaptok el mégegyszer!
Készülök a nagy velencei bulldogtalálkozóra.
A kutyasuliban (mert hát persze oda is járok) az óra végén lementünk a Tisza-partra, úszásoktatásra. Képzeljétek kinevettek, azt mondták, olyan vagyok, mint egy lendkerekes kisautó. De hát én az életemért úsztam!
(kép legközelebb:))
...már akkor is nagyon aranyos voltam.
Anyunak van egy "nagyfejű kiskutyás" kulcstartója, teljesen olyan voltam, csak egy kicsit nagyobb.
2009.05.24-én gazdáék elvittek a szolnoki CAC-ra. "Szépen áll! Mutasd fogad! Fel a fej!" Micsoda macera. Nem lehetett a porban fetrengeni, ott volt az a rengeteg kutya és én egyikkel sem játszhattam. Nyaf-nyaf-nyaf....
Szóval volt ott egy néni, aki megtapizott, nézegetett, mondta, hogy: jó, jó, jó, korrekt, meg valami nagyon igéretes, hát én ezt nem értem, de úgy nézett ki a dolog, hogy ez nem is nagyon számít.
Még azt is mondta, hogy szép kutya leszek, na ezt már végképp kikérem magamnak!
Én már most is nagyon szép kutya vagyok!
... na akkor majdnem a fűbe haraptam.
2009. február elején történt. Péntek délután elmentünk oltásra, vett nekem a gazdi a doki bácsinál kullancsriasztó nyakörvet is (sajnos kb.1 hét mire kifejti a hatását). Másnap kimentünk egyik ismiék kertjébe bográcsozni. Nagyon jól éreztem magam ott, rengeteget szaladgáltam. Aztán mikor már elfáradtam leültem anyu mellé. Ő rendes gazdi révén megsimizett, majd észrevett valami fura dudort a combomon. Megnézte és egy kisméretű kullancsot szedett ki belőlem.
Két nap múlva reggel igen furcsán kezdtem érezni magam, nem tudtam mi van velem. Csak ültem és meredtek a boci szemeim. Délután is ugyanilyen vacakul voltam, és még a pisimnek is tepsi kóla színe lett. Gazdiék látták, hogy ez nem tréfadolog, gyorsan elszaladtak velem a doktor bácsihoz. Ott felállították a diagnózist, hogy valószínűleg babéziás vagyok. Meg is kaptam gyorsan az antibiotikumot a fenekembe. Na azóta nem ugrálok a doktorbácsi nyakába. Azt az estét végigrókáztam.
Szerencsére gyorsan megkaptam az ellenszert, másnap estére már sokkal jobban éreztem magam.
Valahol itt mászhatott belém a dög: 
2008.11.04-én születtem Kiskunhalason a Bastille Őre kennelben. Életem első pár hetét anyukámmal és testvéreimmel töltöttem boldogan.
Aztán egy nap a házunk elé gördült egy fekete autó....
A naptár 2009.01.04-ét írt. Napsütéses vasárnap délután volt. Épp játszottam a kishugommal, amikor engem felvettek, bevittek a nappaliba, ahol egy idegen néni és bácsi várt, olyan furcsán mosolyogtak rám, szólítgattak-hívogattak. Persze én rájuk sem néztem, nem vettem róluk tudomást. De egy idő után az a néni ölbe vett és elindult velem az autó felé.....
